közélet

,,Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél”

2017. november 8.

Pauk Sándor húsz esztendeje foglalkozik családfakutatással, emellett településünk múltjának nagy kutatója. Az Arany János Művelődési Központ nyugdíjba vonuló munkatársa, a Honismereti Kör tagja, az Ókécskei Közösségi Ház helytörténeti gyűjteményének korábbi őrzője szívesen adott interjút szenvedélyéről a Kécskei Krónikának. Írásunk apropója az október 28-án megnyíló ,,Volt valamikor egy másik világ” című kiállítás, amely régi tiszakécskei képeket mutat be az érdeklődőknek.

Miért döntöttél úgy, hogy egy kiállítás formájában bemutatod a tiszakécskeieknek az általad összegyűjtött régi képek egy részét?

Elkezdtem gyűjteni a régi kécskei képeslapokat. Ekkor már motoszkált a fejemben az a gondolat, hogy jobban meg szeretném ismerni azt, hogyan és hol éltek szüleim, nagyszüleim, dédszüleim. Hogyan nézett ki az akkori falu? Nem kis utánajárás eredményeként számos érdekes képeslap került a birtokomba. Szerencsére a gyűjtemény a mai napig is bővül igazi ,,kincsekkel”. Ezek közül a képek közül sok megtekinthető itt a kiállításon.

A képeslapokon több olyan épület is szerepel, amik ma már nem léteznek. Érdemes megnézni ezt a kiállítást, s elmerengeni múltunkon. Mert „Volt valamikor egy másik világ, akkor élt apám, dédapám, nagyapám..” Ez a Kormoráni idézet a kiállítás címe, ami lehetett volna ez a Magna Cum Laude idézet is: ,,Ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél!” . Ez a két mondat a mottómmá vált.

Először a családfakutatás rejtelmeiben merültél el. Hogyan kezdődött ez a hobby?

Nagyjából húsz évvel ezelőtt kezdődött el. Találtam olyan papírokat otthon, amelyeket még édesapám írt tele régi rokonok, családtagok neveivel. Ekkor fogant meg a gondolat, hogy kinyomozom, kik voltak az őseim. Összeírtam neveket és eljutottam egy bizonyos szintig. Innentől kezdve már levéltárba kellett elmennem és ott kutattam a családunk történetét anyakönyveket böngészgetve. Megtaláltam nagyon sok felmenőt, olyanokat is, akikről nem is tudtunk. Több évi kutatómunka után sikerült a családfát feltérképezni. Az 1810-es években jött Újkécskére egy Pauk János nevű ősöm és vett feleségül egy Anka Katalin nevű lányt, akinek a kécskei őseit az 1700-as évek elejéig vissza lehetett keresni. Ők gyakorlatilag az 1700-as évektől a falu újratelepülésétől itt éltek.

Ez után egyre inkább az érdekelt kik voltak azok a családok, akik pl. az Ankákkal Újkécskét újratelepítették. Ilyen ősi újkécskei családok voltak még többek között a Ballák, a Lovasok, a Zámborik, a Vargák, a Mohácsiak vagy éppen a Csernusok. Belemerültem a helytörténet kutatásába.

Tiszakécskén már sokan megkerestek azzal, hogy segíts nekik, családfájuk feltérképezésében?

A családfakutatást is amatőr szinten végzem. Nagy segítségemre van a saját nagy kiterjedésű családfám, amelyhez nagyon sokan kapcsolódnak. A témában a Városi Könyvtárban két előadásom is volt, amelyeken szép számmal vettek részt. A családfakutatás szerteágazó dolog, más vidékekre is elvezetnek a szálak. Én kimondottan csak az újkécskei vonalakat tudom felderíteni a rendelkezésemre álló adatforrásokat kihasználva. Aprólékos, időrabló munka. Kezdetekben elutaztam levéltárba, s ott az ódon anyakönyveket lapozgatva kellett az adatokat sorról sorra kigyűjteni. Ez már annyiban változott, hogy az interneten nagyon sok egyház, levéltár teszi közkinccsé a forrásokat. Ezekhez előfizetés után hozzá lehet jutni. A családfakutatásnak időhatárai vannak, a születéstől számított száz év, a házasságtól meghatározott hatvan év, s a haláltól számított harminc év. Ennél fiatalabb adatok nem kutathatóak. Az általam összeállított nagy kécskei családfa 9000 főt tartalmaz.

Szívesen mesélnek neked a helyi idős emberek településünk múltjáról?

A helytörténet kutatás során egyre több kérdés merült fel bennem. Ezért döntöttem úgy, hogy megkeresek idős embereket, akik személyes beszélgetés során nagyon sok hasznos információval szolgáltak. Általában csak egy tíz perces beszélgetést tervezek, de legtöbbször két-három óra hosszúságúra nyúlnak ezek a találkozások, mert az emberek egyre jobban megnyílnak, amikor a múltról beszélnek. Mesélés közben a sublót mélyéről kerülnek elő kincsek, régi fényképek, amelyek alapján személyeket, történéseket idéznek fel. Sok idős ember ajánlott már fel ilyenkor nekem régi képeket, amelyek már nem érdeklik a családot vagy nem tudják kire örökül hagyni. Örülnek neki, hogy engem érdekel.

Ezek a képek beilleszthetőek a családkutatáshoz, illetve kategorizálva nyilván tartom őket. Nagyon sok képi anyag, kézírásos feljegyzés került a birtokomba. Sok képet vissza kellett adnom a tulajdonosának, de digitalizálás és fénymásolás erejéig kölcsönadták. Sok régi kécskei képeslapot internetes aukción sikerült megvásárolnom. Kiállításommal remélem másokban is felébresztem a múlt iránti érdeklődést. Természetesen a képek között vannak olyanok is, amelyek a közelmúltból valók, de a kiállítás az 1945-ig készült képeket mutatja be. Az ezt követő évekből is nagyon sok fotót sikerült összegyűjteni, talán az majd egy másik kiállítás témája lesz.

Néhány évvel ezelőtt könyv formájában is megjelent sok általad gyűjtött kép.

Tagja vagyok a Tiszakécskei Honismereti Körnek, amely kiadott egy Tiszakécskei Emlékképek c. kiadványt régi kécskei fotókkal. Ennek a könyvnek az összeállításában tevékenyen részt vettem. 2014-ben készítettem egy kiállítást az Ókécskei Közösségi Házban, amely a második világháború 1944 októberi kécskei eseményeit dolgozta fel, amikor településünkön átvonult a front. Ennek a kiállításnak az anyaga is megőrzésre került egy füzet formájában. Az aktuális kiállításon bele is lehet olvasni, csak úgy mint az útmenti keresztekről gyűjtött anyagba. Sok érdekesség megtalálható weboldalamon; a tiszakecske-kepeslapok.eoldal.hu-n is.

A mostani kiállításon kívül milyen terveid vannak a jövőre nézve szenvedélyed kapcsán?

Az általam gyűjtött anyagot szeretném idővel valamilyen formában közkinccsé tenni. Tudom, hogy ez nagyon nagy munka, mire megjelenne könyv formában. Rengeteg információ van a fejemben, s ennek rendszerezése eléggé időigényes lesz majd. Remélem egyszer sikerül majd összeállítanom egy képeskönyvet, továbbá egy szöveges helytörténeti leírást. A kutatást továbbra is folytatni fogom, mert mindig vannak olyan információk, amelyek érdekesek lehetnek . A kíváncsiság hajt, hogy minél több mindent megismerjek a múltból.