Nagy Sándorral, a Tiszakécskei LC első csapatának vezetőedzőjével beszélgettünk az elmúlt őszről, a tiszakécskei és a honi labdarúgásról.

Mennyire vagy elégedett a csapat őszi eredményével?

Nagyon örömteli a helyezésünk. Az NB III-as listavezetők közül mi szereztük a legtöbb pontot, ugyanakkor mi vezetünk a legkevesebbel, ami jól mutatja a Keleti csoport erejét. Némi hiányérzetem csak azért van, mert az összes meccset szerettük volna megnyerni, de ez nem sikerült. Mindenesetre bizakodva várjuk a tavaszt, amely során az lesz a tervünk, hogy minden meccset megnyerjünk.

Mennyire ismerted Tiszakécskét és a futballját mielőtt ide kerültél vezetőedzőnek?

Magát a várost és a futballját ismertem, hiszen labdarúgóként többször jártam itt és játszottam a kécskei csapat ellen. 1997-ben egyszerre jutottunk fel a Tiszakécskével az NB I-be. Én akkor a Diósgyőrben játszottam. Aztán tudjuk, hogy pár év múlva a kécskei foci eltűnt a futballtérképről. Sok év múlva pedig jött egy lokálpatrióta tulajdonos, aki újjá élesztette a labdarúgást a városban. Így amikor én edzőként visszatértem a településre már egy teljesen új Sportcentrumot találtam a régi helyén, minden tekintetben professzionális körülményekkel. Itt minden feltétel adott az eredményes munkához.

A település igazi turistaparadicsom, nagyon vonzó természeti környezettel. Rendezett szép kisváros Tiszakécske, ahol jól érzi magát az ember.

Mi volt az elsődleges feladat, amelyet Tiszakécskére érkezésedkor meg kellett valósítanod a sikeres szereplés érdekében?

Amikor ideérkeztem a célok egyértelműek voltak; azonnal vissza kell jutni az NB II-be! Érkezésemkor még nem volt kész a keret, hiszen a fél csapat távozott, s végül ugyanannyi játékos érkezett. Azt tudtuk, hogy jó futballisták, de csapattá kellett őket kovácsolni. Azt vallom, hogy ha az öltözői légkör jó, az már félsiker. A stábbal is össze kellett csiszolódnunk, hiszen elkezdtünk egy újfajta munkát.

Hogyan jellemeznéd a TLC játékosait?

Minden játékos egyéniség és nyerő típusúak, de többeknél volt meccshiány, ami azért néha kijött, azonban ezek a fiúk hatalmas szívvel rendelkeznek. Új csapatkapitányt választottunk és úgy gondolom, hogy megtaláltuk a legideálisabb labdarúgót erre a feladatra Horváth Attila személyében. Helyettese Oláh Máté, aki a keretből legrégebb óta focizik Tiszakécskén, az ő erényeit senkinek sem kell bemutatni, a másik helyettes pedig Fülöp Noel, aki rendkívüli rutinnal rendelkezik, hiszen a Ferencváros és az MTK játékosa is volt. A játékosoknak van egy bizottsága, az említetteken kívül még Csáki Róbert és Máté János a tagja ennek a csoportnak. Leszögezhetem, öröm ennek a csapatnak a vezetőedzője lenni. Jó közösséget alkotunk és ehhez a közösséghez hozzátartoznak a stáb tagjai is; Virágh Ferenc, Nagy Zsolt és Vellai Áron, az ő jó munkájuk is kell a sikeres szerepléshez.

Hogyan éltétek meg a zárt kapus meccseket?

Idegenben néha jól jött. Hazai pályán viszont hiányzott a 12. emberünk. Természetesen idegenben is sokan elkísértek bennünket, ameddig lehetett, amit ezúton is köszönök szépen az egész csapat nevében. Nagy szükség lesz szurkolóinkra tavasszal, főleg a bajnokság végjátékában. Sokat jelent a biztatás a csapatnak.

Igaz, hogy még közel sincs vége az NB III-as bajnokságnak, de megfordul már a fejedben néha az NB II?

Csak a következő mérkőzésre koncentrálok. Jelen esetben már az első, Nyíregyháza Spartacus FC elleni edzőmérkőzésre. Nekem most ez a legfontosabb. Megtettünk és meg is teszünk mindent annak érdekében, hogy a csapat jövőre az NB II-ben szerepeljen.

Mikor kezdődik a felkészülés?

Január 13-án kezdünk, már megvan a konkrét programunk a felkészülésre. Egyelőre edzőtábor nélkül tervezünk a járvány miatt, de ez még módosulhat.

Vannak olyan fiatal tehetségek a kécskei utánpótlásban, akikre a jövőben erősítésként számíthat a felnőtt csapatunk?

Kovács Károly kitartó és szakszerű munkájának köszönhetően kialakult itt egy szervezett utánpótlásnevelés. A kécskei utánpótlásból a két legtehetségesebb gyerek, Lovas Andor és Lovas Zsombor már a felnőtt kerettel edz. Ők decemberben töltik be a 16. életévüket. Reméljük megfelelő teljesítménnyel és kellő alázattal, tavasszal be tudnak majd mutatkozni a felnőttek között az NB III-ban. Ők hosszútávon a tiszakécskei labdarúgás erősségei lehetnek.

Mi a véleményed a magyar labdarúgás elmúlt időszakának sikereiről?

Ez az év a magyar labdarúgás éve volt. A sikerek nem véletlenül jöttek, hiszen a sportágat évek óta nagyon komolyan fejlesztik itthon mind infrastrukturálisan, mind szakmailag. Be kell ismerni, hogy olyan külföldi edzők is érkeztek Magyarországra, akiktől lehet tanulni. Hazánkban két kiemelkedő klub van, amelyek nemzetközi szinten is képesek jól teljesíteni: a Ferencváros és a MOL Fehérvár. A fejlesztésekből és az azokból eredő sikerekből a honi labdarúgás teljes hátországa profitál, beleértve az amatőr futballt is. A sikerek hatására egyre több gyermek focizik, egyre jobb külföldieket is ide tudunk csábítani és a hazai játékosok is erősödnek és könnyebben igazolnak nívósabb bajnokságokba. Összességében kijelenthetem, hogy ezek tükrében én nem lepődtem meg a sikereken. Nem véletlen, hogy egymás után két Európa-bajnokságra is kijutott a válogatott, ez a tudatos munka eredménye. Merjünk nagyot álmodni!
Reméljük, hogy a nyáron már szurkolók előtt játszhat a válogatottunk az Eb-n a csodálatos nemzeti stadionunkban.

Hogyan telik számodra az év vége?

Javarészt munkával, értékeléssel, az edzéstervek napi lebontásával. Nagyon sok bajnoki mérkőzésünket újra megnézek, elemzek. Keresem, hogy miben tudnánk tovább fejlődni. Emellett az ünnepekben a családommal vagyok, igyekszem feltöltődni. Szeretnék ezúton is mindenkinek áldott, békés karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánni, főként a teljes TLC családnak!

szöveg: Sánta László, fotók: Sipos Bence, további fotó forrása: mlsz.hu